Életünk akkor kezd véget érni, amikor szótlanok maradunk azon dolgokról, amik számítanak! /Martin Luther King/

Talán az életünket még nem fenyegeti veszély, de női méltóságunk és döntési szabadságunk fenntartásának lehetősége erősen sérülni látszik. Mert vannak dolgok, amik számítanak!

Számít, hogy elhiggyék, hogy mi nők képesek vagyunk tájékozott és felelősségtejes döntést hozni a testünkről, a gyermekünkről és az ő születésének módjáról!

Számít, hogy csak akkor őrizhetjük meg méltóságunkat, ha érzéseinket, szükségleteinket, az esetleges háborítatlanságra való igényünket bárhol és bármikor nyíltan kimondhatjuk és kérésünk érző és értő fülekre talál!

Számít, hogy a helyet, ahol gyermekünket világra hozzuk – legyen ez a kórház vagy az otthonunk – és azokat a segítőket és szakembereket, akik végigkísérnek ezen az úton, egyéni biztonságérzetünk alapján, szabadon választhassuk meg, mert így tudunk a legkevesebb komplikációval és legkönnyebben szülni!

Számít, hogy van egy maroknyi orvos és bábalelkű szülésznő a kórházakban és van egy maroknyi bába a kórházak falain kívül, akik a nők és a családok valós igényeit meghallva képesek segíteni!

És számít, nagyon is számít, hogy az egyikük most nem segíthet! Az a nő, aki oly sokakért oly sokat tett, akinek – többek között - köszönhetjük, hogy párjaink ott állhatnak a kórházi szülőágyunk mellett, nem teheti azt, amiért két évtizede küzd.

De leginkább az számít, hogy minél több testileg és lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott édesanyával, kisbabával és boldog családdal gazdagodhasson a világ, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a szülés minden mozzanatában maradéktalanul érvényesüljön a Hippokratész-i eskü lényege: NIL NOCERE! – NE ÁRTS!