Marsden Wagner gondolatai

marsden wagner Marsden Wagner (San Francisco, 1930. február 23. – 2014. április 27.) kaliforniai perinatológus és perinatális epidemiológus. Dolgozott a Kaliforniai Állami Egészségügyi Főosztály anyai és gyermekegészségügyi igazgatójaként, a Koppenhágai Egyetem és a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (UCLA) Egészségügyi Kutatóközpontja igazgatójaként, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Női és Gyermekegészségügyi Programjának programvezetőjeként. A bábaság intézményének támogatója.

Marsden Wagner: Tudományos tényeken alapulnak-e a szülészeti beavatkozások Magyarországon?

Marsden Wagner: Szülés és szabadság - Mikor lépünk be Európába?

Marsden Wagner: A halak nem látják a vizet

Benda Judit: A szülés nem betegség

In memory of Marsden Wagner

Dr. Buda Béla: A SZÜLÉS JANUS-ARCAI

LELKI ÉS CSALÁDI ÉLMÉNY. VERSUS HIGH-TECH ORVOSLÁS

A szülés gyakran súlyos lelki traumákkal jár a szülő nő számára, és ez kihat a későbbi anya-gyermek kapcsolatra, amely a lelki fejlődés szempontjából igen nagy jelentőségű. Ezt igen nagy mértékben ki tudja védeni a háborítatlan szülés, amely a szülő nőnek sokkal nagyobb autonómiát, biztonságot és társas támogatást ad. Ezt a lelki egészség szempontjából is érdemes lenne támogatni és szakszerű háttérrel ellátni, de ennek a későbbi gyermekvállalás, és így a demográfiai helyzet szempontjából is jelentősége van.

Ina May Gaskin beszéde

Elhangzott Stockholmban 2011. december  5-én, az Alternatív Nobel díj, azaz a Right Livelihood Award díjának átvételén

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehetek az első bába, aki megkapta a Right Livelihood Award díjat. A díj elfogadásával egyetemben nagy felelősséget érzek a világ minden pontján élő bába társam irányába. Mindannyian szükségszerűen érezzük és tudatában vagyunk azoknak a hatalmas erőknek, amelyek a bába szakma fennállását veszélyeztetik a világon. A császármetszések száma gyorsan nő, rég átlépve a WHO által ajánlott felső határértéket. Ahogy a császármetszések aránya nő, úgy emelkedik a súlyos sérülések és halálok száma, ami a nők szüléstől való félelmét fokozza. Ezzel egy időben a hagyományos szaktudás és szakértelem kezd eltűnni. Jártam olyan magánklinikákon Brazíliában, ahol a császármetszési arány 95 % azért, mert a nők (és orvosaik) annyira tartanak a normális szülési folyamattól, hogy a császármetszés lett az alapértelmezett eljárás.

Amikor a sebészi és technikai beavatkozások a kivételesből a normális kategóriába sorolódtak, a bábaság hivatása elvesztette létezésének alapját, és a szülészet önmagában nem demonstrálja azt a szakértelmet, szakmai tudást, amelyet korábban a szakma alapvető követelményeiként tartottak számon. Arról a szakértelemről beszélek, ami szükséges a hüvelyi szülés kíséréséhez, a második iker megszületéséhez, a magzat súlyának manuális megbecsüléséhez, arról a szakértelemről, ami által felismerhető és elkülöníthető a normális szülési fájdalom és a komplikációkat előre jelző fájdalom. A szakértelem, ami által a magzat méhben való elhelyezkedése meghatározható és megváltoztatható, ha az nem megfelelő, az a szakértelem, amivel maga a terhesség is megállapítható. Hadd magyarázzam el, mire gondolok ebben az utolsó esetben: itt az Egyesült Államokban eljutottunk arra a pontra, ahol csak akkor ismerik fel az álterhességet, amikor a nő hasát felnyitották császármetszéshez. Ez egy olyan hiba, ami elképzelhetetlen volt két-három évtizeddel ezelőtt, amikor az orvosok képzésében még elismert szerepe volt a manuális technikák oktatásának. A hagyományos tudás elvetése az Államokban 1990-re odáig jutott, hogy a két fő szülészeti tankönyv egyáltalán nem említi az álterhesség jelenségét annak ellenére, hogy embereknél is ugyanúgy előfordul, mint más emlősöknél. Azt, hogy a képfeldolgozási technológiák használata teljes mértékben kiválthatja a manuális technikák, és minden olyan eljárás oktatását, ami egy nő reprodukciós folyamatában előfordulhat, csak egy olyan ország tudja elképzelni, amelyik teljes mértékben babonássá, megrögzötté vált a technológiai eszközök használatában.
partnerek