• кухни Днепропетровск
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • спальни Днепропетровск
  • детская мебель Днепропетровск

  • Szülésem története
    2011. április 21. csütörtök, 04:49


    Második gyermekem születése sok szempontból is csodálatos dolog.
    Kicsit mesélnék az előzményekről.
    Szóval első kisfiam 2006-ban született. Számomra az a szülés a kiszolgáltatottság érzését jelentette. Sajnos nem teljesen simán ment a dolog. Érzéstelenítést kértem és végül a tolófájásokat nem éreztem. Így a dokim szó szerint kinyomta belőlem a kis Mátét, aki nem volt magánál.
    Percekig tartott, mire felsírt és magához tért.


    A méhlepényt sem sikerül megszülnöm, és azt is manuálisan választotta le a doki.
    Ezek után sajnos nem foghattam a kezemben a kicsit, mert nagyon belázasodtam és a szülésznő lepedőzött, hogy lenyomja a lázam.
    Szülés után két héttel pedig belázasodtam, aminek újabb műtét lett a vége, ugyanis valami maradhatott a méhemben.
    Aztán nemsokára tervbe vettük újabb babóca érkezését, de sajnos nem jött. Egyik dokitól mentem a másikig, de mindenki azt mondta, ha már van egy baba, akkor semmi gond nem lehet, csak próbálkozzunk.
    Míg végre két év után ultrahangon kiderült, hogy összenőtt a méhem.
    Itt lépett be életünkbe Dr Újvári Attila doktorúr, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő egy assermann műtétet hajtott végre rajtam 2010 februárjában. Azután egy petevezeték átfújáson is átestem és ezt követően szinte azonnal teherbe estem.
    Hihetetlen volt! Nagyon örültünk neki.
    Az egész terhességem zavartalan volt, leszámítva eleinte az émelygést.
    Majd annyira jól érezte magát a kis Gergő a pocakban, hogy január 9 helyett 17-én érkezett meg hozzánk, akkor is egy kis noszogatásra.
    A második szülésemre jobban készültem, nem szerettem volna érzéstelenítést kapni és amennyire csak lehet, természetesen akartam szülni. A Szent István kórházat választottam.
    Doktorúr azt mondta, hogy a műtét miatt, amit végrehajtottak rajtam, jó lenne, ha nem hordanám nagyon túl, és ha nem lenne nagy baba. Nos, a kettő együtt sem okozot túl nagy galibát szerencsére: )).
    Először szülésznőt szerettem volna fogadni, de mivel közel volt a szilveszterhez a kiírt dátum, ezért nem vállaltak. Gondoltam, nem baj majd szülök annál, aki ügyeletes lesz. Végül mégis úgy döntöttem, hogy kell valaki, aki végig mellettem van, támogat, és talán természetes praktikákkal, tanácsokkal lát el. Az utolsó pillanatban keresgéltem a neten és így találtam meg Betlej Szurdusz Erikát. Nagyon tetszett, amit írt a bemutatkozó szövegében és gondoltam, nekem pont Rá van szükségem. A hirtelen jött ötlet nagyon jónak bizonyult, mert Erika nagyon kedves, türelmes odaadó teremtmény, aki nagyon sokat segített nekem akkor is, amikor már beszélni sem tudtam. A tekintetemből kiolvasta mire is van szükségem. Köszönök mindent!
    Szóval január 17-én reggel jelentkeztem a szülészeten – ez volt a legutolsó dátum, amit megengedett a doki – és a főorvos, burkot repesztett. Bent volt velem a férjem, Erikával pedig telefonon tartottuk a kapcsolatot. Vártuk, hogy beinduljanak a fájások. De sajnos nem indult el a vajúdás igazán. Kicsit elkeseredtem, hogy megint az lesz, amit előző gyermekemmel átéltünk, de szerencsére másképp alakult a dolog.
    Körülbelül 3 óra körül bekötötték az oxitocint és lassan elkezdődött a folyamat. Akkor már Erika is bent volt és nagyon kedvesen bíztatott, segített, masszírozott. A meleg borogatás nagyon jólesett.
    Állva ringattam a csípőmet, az esett jól és nagyon hasznosnak is tűnt, mert jól haladt a tágulás. Ahogy kezdtem fáradni már inkább lefeküdtem. Egyre sűrűbbek és erősebbek lettek a fájásaim, közeledtünk a végéhez. A dokim is megérkezett és már a célvonalban voltunk. A párom simogatott, nagyon jólesett és Erika dícsért, biztatott, az is nagyon jó érzés volt.
    Este 6 óra 27 perckor megszületett Gergő 60 centivel és 4070 grammal. Nagyon szép baba volt és rám nézett, ahogy a doktorúr a hasamra tette a kis pihegő gombócot : ))))  A legszebb szülinapi ajándék a világon! Ugyanis az én szülinapom is január 17.
    A másik dolog, ami szinte csoda számomra, hogy vágás nélkül bújt ki a kis vasgyúrónk. Háromszor rugaszkodtam neki, hogy a szép nagy fejét kibújtassam.
    A lepény most sem engedelmeskedett, hiába vártunk rá sokáig, mégis bent maradt egy kis darabja, amit a doktorúr nagyon szépen kiszedett.
    Szóval a fájdalmak ellenére jó érzés tölt el, ha erre a szülésemre gondolok, mert itt irányítani tudtam  valamennyire az eseményeket és a körülmények és emberek akik körülvettek mind pozitívan hatottak rám! Nagyon köszönöm!

     

    Zsuzsa

    A dúla szemszögéből

    Január közepén, egyik este megcsörrent a telefonom. Egy kedves női hang szólt bele, és elmondta, hogy dúlaként keres, mert kisbabát vár, és hamarosan szülni fog. Lennék-e a dúlája? Megkérdeztem, hogy hányadik hétben van? Erre azt válaszolta, a 41., vagyis már 3 nappal túl van a kiírt időpontján! Húúha, gondoltam, vagyis bármelyik pillanatban szülhet! Gyorsan belepillantottam a naptáromba, de láttam,hogy teljesen kizárt, hogy az elkövetkező napokban találkozzunk - hogy meg tudjunk ismerkedni - annyira be vagyok táblázva. Közöltem Zsuzsival, hogy valószínűleg csak a szülőszobán fogunk tudni először találkozni, de ez nem volt ellenére, így is szerette volna, hogy kísérjem a szülését. Természetesen telefonon alaposan átbeszéltünk sok mindent, de hát az mégsem olyan, mint egy személyes találkozás. Aztán Zsuzsi cselesen megoldotta a dolgot, mert bejelölt az iwiwen,í gy legalább már fényképen "találkozhattunk". Ezek után a kicsi Gergő nem váratott sokáig magára, és méreteit meghazudtoló lendülettel és gyorsasággal készült világra jönni. Kíváncsisággal telt izgalommal indultam el a kórházba, hisz tudtam, hogy ez lesz az első személyes találkozásunk, nem tudtam, hogy vajon hogyan fogunk tudni egymásra hangolódni Zsuzsival és a párjával. Amikor beléptem egy nagyon bájos, kedves mosolygós kismamával találtam szembe magam, egy nagyon szimpatikus apukával együtt. Zsuzsi ekkor már aktív vajúdásban volt, de még tudtunk egy-két mondatot váltani, majd mintha csak Gergő baba az érkezésemre várt volna, pillanatok alatt hatalmas lendületet vett a vajúdás. Ekkor már a szavak háttérbe szorultak, és helyet kaptak a szüléskönnyítő dúlapraktikák. A több mint 4 kilós fiúcska, röpke 3 és fél óra alatt megérkezett közénk, gyönyörű szépen, gátmetszés nélkül.

    Csodálatos szülése volt Zsuzsinak, de a legcsodálatosabb az egészben az volt a számomra, hogy annak ellenére, hogy a szülés előtt egyszer sem találkoztunk, nem ismertük egymást, mégis a szülőszobán pillanatok alatt annyira egymásra tudtunk hangolódni, hogy egy-egy pillantásból és érintésből tökéletesen tudtam, hogy mit szeretne, mire van szüksége. Mintha nem is egy idegen nő vajúdását és szülését segíteném, hanem mintha egy régi kedves ismerős lenne, akivel csak régóta nem találkoztunk :))) Tökéletes volt az összhang közöttünk.

    Nagyon örülök,hogy részese lehettem második kisfiuk születésének,egy rendkívül kedves és szimpatikus párt ismertem meg bennük,és nagyon örülök,hogy bebizonyosodott,hogy dúlát az utolsó pillanatban is érdemes választani.Amikor egy kismama úgy érzi,már senki sem tud segíteni neki,a szülés előtti legutolsó pillanatban is a dúlai segítő kéz,mindig jól jöhet.....Nagyon köszönöm,hogy segíthettem!

     

    Keresés

    Dúlakereső

    Számláló

    mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
    mod_vvisit_counterMa42
    mod_vvisit_counterTegnap60
    mod_vvisit_counterEzen a héten102
    mod_vvisit_counterMúlt héten530
    mod_vvisit_counterEbben a hónapban1723
    mod_vvisit_counterElőző hónapban2291
    mod_vvisit_counter2011.03.22. óta:533758
    Visitors Counter



  • стена плача молитва
  • стена плача передать записку