• кухни Днепропетровск
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • спальни Днепропетровск
  • детская мебель Днепропетровск

  • „Kórházban otthon” - Dani érkezése
    2011. június 06. hétfő, 12:06

     

    Amikor ennek megírására „felkérést” kaptam, úgy gondoltam, könnyű lesz. Most itt ülök, és nem tudom, honnan kezdjem. A szüléstörténetem az én születésemmel indult, hisz az alapvetően befolyásolta az életem, s hatott a szüléshez-születéshez való viszonyomra… mint oly sok más életeseményem. A történetek, amiket hallottam és részemmé váltak – legyenek bár igazak vagy csak vélt valósak. A „sérüléseim”, melyek hol a lelkem, hol a testem érték. A családi terhek, melyeket „hozok”, s az én életem erre rárakodott történései.

    Ezekre egy regény is kevés lenne, röviden csak annyit ezekről, hogy évekkel a szülésem előtt rájöttem, ha nem oldom fel ezeket a terheket, akkor vagy nem érek el ebbe az életszakaszba, vagy nem olyan lesz, amilyennek szeretném. Több évi munkával azt hiszem számos feldolgozást végeztem, és ennek hála megtaláltam életem párját, és megfogant első közös gyermekünk.

    Akkor már tudtam, hogy a szülés mennyire nagy jelentőségű lesz a gyermekem életében, de az enyémben is, így lélekben alaposan felkészültem rá. Ennek volt része, hogy eldöntöttem, kit, kiket szeretnék magam mellett kísérőnek.

    Korábban már megismertem Magdit, akivel egy születéscsoporton találkoztam, ő résztvevőként én segítőként voltam jelen. Akkor elhatároztam, ha itt lesz az idő, őt kérem meg, hogy segítse a vajúdásom. Időközben többször találkoztunk (Születésünnepi rendezvényeken), így a döntésem megerősödött. Úgy éreztem, valóban szükségem van a férjem, a szülésznőm és a (női) nőgyógyászom mellett egy dúlára, egy asszonytársra is. Így éreztem magam biztonságban.

    Minden szakembert gondosan választottam, s bár a nőgyógyászom időközben az ő anyasága miatt változott, úgy érzem, hogy nagyszerű szülésznőm és dúlám segítségével igazán bensőséges, otthonos kórházi szülésélményben volt részem – miközben biztonságot is adott a kórház (korábbi egészségügyi problémáim miatt egy esetleges műtét komplikált, veszélyes  lett volna).

    Február végére vártam a kisfiam. Éreztem, hogy közeledik az idő, éreztem, hogy a következő hétvége lesz az… Pénteken elindultak a jóslófájások, melyek jelezték nekem, hogy itt az idő, forduljak befelé, készüljek fel, hogy nemsokára elérkezik az a pillanat, amit hónapok óta várok. Bár sokat tanultam és olvastam a szülésről (születéscsoport, anya-magzat kapcsolatanalízis, stb.), úgy éreztem, akkor sikerül jól, ha mindezt a tudást hagyom hatni, de nem tudatosan; ha rábízom magam a testemre és az ösztöneimre, valamint a kísérőimre.

    A testem jelzései szépen erősödtek, szombat reggel már egyértelmű volt, hogy elindult… Rendszeressé és erőssé szombat este vált, ekkor egy félórás hullámot (fájást) követően 10 percenként éreztem az újabbat. Ezek a „fájások” bár erősek voltak, messze nem elviselhetetlenek. Igazán erőssé vasárnap 11 körül váltak, ekkor  hívtam Magdit, hogy legyen velem, legyen velünk otthon, amíg elindulhatunk a kórházba.

    Nagyon vártam Magdi érkezését, hiszen első szülésemre készültem, és minden érzés új volt számomra. Úgy éreztem, ha ideér, akkor majd nem kell félnem, hogy mi „normális”, és mi nem; akkor majd lesz itt valaki, aki tudja, jelzi, ha menni kell, s aki segít megtalálni a legjobb módját a „várakozásnak”. Így is volt. Magdiból áradt a szeretet és a megnyugtatás. Gyengéden bánt velem, biztonságot adott (férjemnek is!). Segített megtalálni a nekem kényelmes pozíciókat, masszírozott, és ami a legfontosabb volt: a gyöngéd csend légkörét hagyta kibontakozni… nem a beszédé volt a főszerep, s azt hiszem, ettől még bensőségesebb lett a vajúdásom: a kandallóban a tűz ropogása, a csend és az érintések kísértek önmagam és  a fiammal való találkozás felé.

    Délután fél 2-kor bementünk a kórházba, ekkor már erős, 3-5 perces fájásokkal.

    A szülés egyetlen kellemetlen emléke az a 20 perc, míg felvették az adataim. Kétszer kellett elismételnem mindent, s közben nem engedték be dúlám és férjem sem. Egyedül voltam, a fájások valóban fájásokká durvultak a kegyetlen ridegségben.

    Aztán bemehettünk mind a szülőszobába, megérkezett orvosom és szülésznőm is, és bezárult mögöttük az ajtó. Innentől ismét nyugalom volt. Ismét magamra, befelé és fiamra figyelhettem.

    A hangulat bensőséges volt, orvosom (köszönet érte!) a háttérbe vonult, onnan figyelte az eseményeket, nem beavatkozva. Andi, a szülésznő biztonságosan vezetett előre a szülés útján, mindig mondta mi fog történni, mire miért van szükség, mit tegyek vagy ne tegyek. Hangja magabiztosan csengett, s ettől tudtam, jó kezekben vagyok. Magdi jelenléte itt is megnyugtató volt, masszírozással segítette vajúdásom utolsó óráját.

    Külön hálával tartozom férjemnek, aki igazi társként, mindig tudta, mit mondjon, mivel lendítsen át/tovább, mivel nyugtasson meg. Néha csak őt láttam és őt hallottam.

    Dani szépen küzdött, gyorsan haladt előre, teljes volt az összhang köztünk (amit elsősorban anya-magzat kapcsolatanalízisemnek tulajdonítok). Éreztem, ahogy – a megbeszéltek szerint – a méh hullámzásakor elrugaszkodik, és ezt kihasználva tolja magát kifelé.

    15.52. perc: megérkezett Dani.

    Egy kis sírás, aztán a szemembe nézett, fürkészve a kinti világot. Énekeltem neki a dalunkat, amit oly sokszor hallott a méhen belül. A hosszúsága ellenére figyelmesen hallgatta. Nyugodt volt.

    Ezt követően édesapja vigyázott rá (a méhlepény nem vált le, így azt altatásban távolították el), akinek karjaiban békésen ismerkedett az újdonságokkal.

    Azóta sokszor gondoltam vissza a szülésre és hogy vajon Daninak milyen élmény volt. Nekem feledhetetlen, szép, bensőséges, szinte már várom az újabb várandósságom és a szülést. És remélem, hogy Andi és Magdi ismét elkísérnek majd az utamon….

     

     

    Keresés

    Dúlakereső

    Számláló

    mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
    mod_vvisit_counterMa44
    mod_vvisit_counterTegnap60
    mod_vvisit_counterEzen a héten104
    mod_vvisit_counterMúlt héten530
    mod_vvisit_counterEbben a hónapban1725
    mod_vvisit_counterElőző hónapban2291
    mod_vvisit_counter2011.03.22. óta:533760
    Visitors Counter



  • стена плача молитва
  • стена плача передать записку