• кухни Днепропетровск
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • спальни Днепропетровск
  • детская мебель Днепропетровск

  • Álmos világrajövetele
    2007. március 21. szerda, 00:00

    Születésnapi ajándék!

    Hátam mögött egy négynapos dúlatréninggel, szép szüléskísérés élménnyel és számtalan videó- és könyv- élménnyel a háborítatlan szülésről, nagyon határozott elképzeléssel kerestem meg az orvosomat még a várandósság tervezésekor.

    Ugyanahhoz az orvoshoz járok már 9 éve. Nála született 7 éve Luca és 2 éve Kadosa is. Hát, nem éppen háborítatlanul! Én mégis bíztam benne, hogy most minden úgy fog történni, ahogy szeretném! Ezzel a nagy bizalommal egyedül voltam, ő ugyanis „nem olyan" - ahogy mondani szokták róla azok, akik ismerik. Magyarul: nem igazán szokott szülést kísérni, inkább vezetni! Rengeteget beszéltem neki a természetes szülés iránti vágyamról, és bíztam a köztünk lévo jó kapcsolat erejében! Meg hát az igazsághoz tartozik, hogy kihívásnak is tekintettem az o "betörését"! Fogadott szülésznőm személyében szövetségesre is találtam.

    Március 31-re voltam kiírva, de mivel mindkét gyerekem előbb született, most is biztos voltam benne, hogy előbb jön el a nagy nap! 4-én estétől rendszertelen összehúzódásaim voltak. Éjjel már nem nagyon esett jól feküdni sem, de az összehúzódások nem rendszereződtek. Hol 10, hol 6, hol 15 percenként jöttek a nem túl erős, de határozott fájások! Hajnali 4-ig tipródtam, hogy ébresszem e a családot, vagy csak vaklárma az egész! Aztán főztem kávét az én drágámnak, és szóltam hogy szerintem mennünk kell! (Bár továbbra sem voltam biztos benne!)

    Gyerekeket egy barátnőmhöz vittük, majd irány a kórház. Az ügyeletes doktornő megvizsgált, szűk ujjnyi volt a méhszáj. Ekkor reggel fél hat volt.

    Felmentünk a szülőszobába, hogy egy darabig figyelhessék a továbbra is rendszertelen összehúzódásokat CTG-n. Mariann, a szülésznőnk is megérkezett, elfoglaltuk az alternatív szobát. Egy órányi figyelgetés, és „hát ez még nem az" érzés után befutott Zsolt, az orvosunk is. Megvizsgált. Továbbra is szuk ujjnyi.

    Mivel azok a fájások hiába nem voltak az igaziak, annyira jelen voltak hogy ne tudjak pihenni, kaptam egy Dolargán injekciót. Zsolt szerint ez vízválasztó. Vagy alszom egy jót és kipihenem magam, vagy felerősödnek a fájások és szülünk! Ez utóbbinak igen csekély esélyét látta! Endre elment haza, én meg elhelyezkedtem a nagy franciaágyon, hogy alszom végre.

    Fél óra sem telt el kellemes kábulatban, egy összehúzódás. Aztán nem sokkal később még egy, ez már mintha erősebb is lett volna. Kimentem WC- re, és örömmel láttam hogy vérzek. Szóltam Mariannak, aki hívta a Zsoltot, hogy úgy néz ki ez mégis a mi napunk! Ekkor ezt már határozottan éreztem is! Vizsgálat, bő 3 ujjnyi! Felhívtam Endrét, hogy jöjjön vissza. Legnagyobb örömömre már éppen a kórház parkolójába állt be, érezte hogy vissza kell jönnie! Hívtam Alexa Katit is, hogy indulhat, már biztosan szülünk!

    Kiültem a labdára, a hintázó mozgás nagyon jól esett! Mariann ült velem szemben, Endre a hátam mögött. Jöttek az összehúzódások szépen, de cseppet sem éreztem elviselhetetlennek! Egy kis ido után Mariann megkérdezte, nincs-e kedvem beülni egy kád vízbe? A kellemes meleg fürdő teljesen ellazított. Endre zuhanyozta a hasamat, én pedig határozottan éreztem hogy jön lefelé az én drága babám minden kontrakciónál.

    Úgy 20 perc telhetett el, Mariann megkérdezte nem érzek-e székelési ingert? De, mintha! Viszont azt gondoltam, ez még biztosan nem az, hiszen teljesen a tudatomnál vagyok, és továbbra sem érzem elviselhetetlennek ezeket az összehúzódásokat! Valahogy elképzelhetetlennek tűnt hogy máris ott tartunk! Jött Zsolt, és ott a kádban megvizsgált. Ez sem volt rosszabb a kellemetlennél! Mondta, hogy érzi a fejecskét, és ha akarok maradhatok a kádban a kitolásnál is, ahogy érzem! Nem akartam, hiányzott Endre közelsége. Valahogy hirtelen olyan egyedül éreztem magam!

    Segítettek kiszállni. Egy fájást állva kivártam, majd a franciaágy szélére helyezkedtem. Endre beült mögém, Zsolt a jobb, Mariann a bal lábamhoz térdelt. Mindent úgy csinálhattam, ahogy az ösztöneim diktálták! Annyit és úgy nyomtam, amennyit és ahogyan akartam, ahogy a testem akarta! Fantasztikus érzés volt, hogy minden nyomásnál hihetetlen erővel tört ki belőlem a hang, megnyitva a kaput a gyermekemnek!

    Segítőim végig nagyon csendesen dicsértek, biztattak, jó érzés volt a bizalmuk! Egyetlen dolog volt, amit fájdalomként éltem meg. Amikor a fejecske teljesen kitöltötte a kijáratot, a
    gátvédelem miatt egy nyomást el kellett lihegnem! Ez pár másodperc volt csupán, utána egyetlen határozott nyomásra kint volt Álmos! Nevettem, sírtam egyszerre! Csak azt tudtam ismételgetni, hogy köszönöm! Csodaszép kis manóka pislogott rám! Betakargattak minket, és hagyták hogy ismerkedjünk! Nem vitték el rögtön fürödni, mérni!

    Március 5-e volt, 12 óra után öt perccel! Én pont 31 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot! Még az óra is majdnem stimmel (én 11.40-kor születtem!) Ennél szebb születésnapi ajándékot elképzelni sem lehet!

    Kicsit sajnálom, hogy Kati lekésett erről a villám szülésről, szívesen megtapasztaltam volna milyen érzés egy dúla szeretettel teli segítsége! De nagyon jól esett, hogy két órával a szülés után ott ült mellettem és együtt örült velünk! Életem egyik legcsodálatosabb élménye ez a szülés!!!!

    Köszönettel tartozom Nektek is kedves dúlatársaim, hiszen a határozottságot, a testem iránti bizalmat ebben a körben tanultam meg! Szóval KÖSZÖNÖM!

    Ölellek titeket!
    Bótor Eszter

    2007. március 21.

     

    Keresés

    Dúlakereső

    Számláló

    mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
    mod_vvisit_counterMa53
    mod_vvisit_counterTegnap61
    mod_vvisit_counterEzen a héten373
    mod_vvisit_counterMúlt héten633
    mod_vvisit_counterEbben a hónapban1966
    mod_vvisit_counterElőző hónapban2778
    mod_vvisit_counter2011.03.22. óta:536779
    Visitors Counter



  • стена плача молитва
  • стена плача передать записку