• кухни Днепропетровск
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • спальни Днепропетровск
  • детская мебель Днепропетровск

  • Mama két dúlával
    2007. június 11. hétfő, 00:00

    Egy dúlatárs szemüvegén keresztül


    Reggeli száguldás után a szülőszobában, kádban született Gábor, akinek mamáját segítőként, figyelőként, illetve dúlatársként kísérhettem. Számos feladat jutott nekem is ezen a szép napon, megtisztelő alkalmon. Voltam sofőr, filmes, zenefelelős, babavigyázó és drukkoló. Köszönöm ezt az első lehetőséget és azt, hogy befogadtak látni, tanulni és segíteni!

    Csak látásból ismertük egymást a Mamával, majd később ott lehettem kisfia születésénél.

    Egy megbeszélésen voltunk dúlatársaimmal, mikor Rita kérdezte, ismerem-e Csillát, a várandós mamát, aki ott lakik a közelünkben. Mondtam, hogy igen, de közelebbit nem tudok róla. Nagyon örültem, mikor mesélte, hogyan lett a dúlája. Felajánlottam a segítségemet. Mivel Csilláéknak nincs autójuk, szóba jött, hogy a be tudnám-e vinni vizsgálatra a kórházba, ha elérkezik az idő. Boldogan és nem kevés izgalommal mondtam igent, hiszen dúlává érésem folyamatának első lehetősége sejlett fel bennem.

    Talán megengedné, hogy ott lehessek a háttérben! - gondoltam. Ritánál vetettem fel először kérésemet, s ő megkérdezte Csillát, aki - mint elmondta - először elgondolkodott, mert az első szülését többen nézték végig, hívatlanul. Amikor újra találkoztunk, mondta, hogy tud a kérésemről és belegyezik. Nagyon örültem, megköszöntem és elmondtam neki, hogy ez nekem miért fontos. Megbeszéltük, hogy bármikor hívhat, s én mindig szóltam, hogy hol leszek. Ennek örült, és megköszönte az őszinteségemet.

    Fontos feladatot is bíztak rám, a szülés filmezését, amiért először nem rajongtam, attól tartva, hogy nem lehet zavartalan és elmélyült a figyelmem, de ott már nem éreztem ezt. A kórházban a CTG alkalmával jeleztük részvételi szándékomat a szülésznőnek, aki kedves volt, és nem ellenezte.

    2005. május 27-én 5 óra 56 perckor fülembe kúszott a telefonom pittyegése. SMS érkezett Csillától. "Megindultak a fájások. Be tudunk menni kb. fél óra múlva?" - szólt a szöveg. Szemeim kipattantak. Végigvillant az agyamon az összes teendő: gyerekeket felébreszteni, felöltözni, a kicsit oviba vinni, miközben a forgalom már elkezdődött...

    A párom munkába indulva, beindított motorral még éppen kint állt a ház előtt, indulni készült. Kiszaladtam hozzá, megbeszéltük, hogy a gyerekeket átveszi. Telefonáltam Csillának, megkérdeztem, hogyan érzi magát. 10 perces kontrakciói voltak. Megnyugtattam, hogy sietek, addig készüljön el.

    Kb. fél hétkor el is indultunk. Vezetői gyakorlatom és a kinézett útvonal jó indulásnak ígérkezett. Izgalmam a forgalmat illetően nem volt alaptalan. Be kellett dobni a villogtatást, dudát, sok-sok köszönömöt és elnézést. (Kicsit vad volt igazi kék villogó, meg sziréna nélkül. Gondoltam is, hogy legközelebbre gyártok színes papírokat "Szülni megyek" felirattal.) Csilla útközben evett és ivott egy keveset, a kontrakciókat türelmesen viselte. Az összehúzódások 5, majd rövid időn belül 3 percesekké váltak. Közben, amikor akarta, beszélgettünk. Rita közben többször
    hívott telefonon, egyeztettük, melyikünk éppen merre jár.

    Fél nyolc körül értünk a kórházba. A dúla, az orvos és a szülésznő már várt minket. Csilla többször mondta várandóssága idején, hogy szeretne vízben vajúdni, szülni. Izgult, jó lenne, ha szabad lenne az a szoba, ahol a kád van. Szerencsére üres volt. Átöltözött, majd az orvos megvizsgálta. Burkot repesztett.

    Én is átöltöztem, beköltöztünk a szülőszobába. Amíg a CTG-zés zajlott, a mama egy széken ült, közben többször is voltak fájások. Látszott, hogy szépen halad előre az úton. Kérésükre lágy zenét raktam a magnóba. Rita megengedte a vizet, simogatta, biztatta a vajúdót, míg a kád lassan telt, de sajnos a víz nem volt túl meleg. Ez nem zavarta meg mamánk elszántságát a vízben vajúdást illetően. Végre megtelt, beülhetett. (Most, látva a kádat és a Mamát - egyszerű sarokkád - nekem kicsinek tűnt a merüléshez, de azért jó, hogy ilyen is van.) Erős kontrakciók következtek. Úgy láttam, hogy igazán most kezd mélyre menni és ellazulni ebben az állapotában.

    A falba simulva próbáltam észrevétlen maradni a kamerával, s bár a folyamat gyorsan haladt, Csilla néha elkeseredett volt, és kérdezte, hogy nincs-e baj. Rita fogta a kezét, a szülésznő türelmes és nyugodt volt, a baba szépen haladt. Az orvos bejött, először megállt csendben, a szülésznőt kérdezte, hogyan halad. Ő nem volt ott végig, csak az utolsó szakaszban. Kesztyűt húzott és megnézte a fejecske helyzetét, ami többször visszahúzódott egy-egy kontrakció után.

    Emlékszem, milyen kellemetlen csattanással vette le kesztyűjét, Csilla ijedten kérdezte, hogy nincs-e baj. Máskor ez biztosan nem tűnik fel, de most éles és hasító volt a csöndben. Közben én a kamerával vettem az arcát, a hasát, a szeméremteste alakulását, a fejecske ki-be bújását. A szülésznő a gátat igazította. Észrevettem, hogy néha kényelmetlen volt számára a félig fekvő helyzet, és a feneke könnyen csúszkált a kádban, de nem változtatott a pozíción. (Az orvos is
    javasolta egy gumiszőnyeg beszerzését, hogy meg tudjanak támaszkodni a mamák.) Amikor a többedszerre megjelent fejecske jelentősen kitöltötte a hüvelybemenetet, irányítottá változott a helyzet.

    "Húzza fel, feszítse hátra, még feljebb a lábakat, támassza ki, nem a kényelem a fontos, mi tudjuk..." - hangzottak az instrukciók. A finomság háttérbe szorult, helyébe a: "Most kell nyomni!" - irányítás jött. Csilla számára nehéz pillanatok következtek. A baba feje már látható volt, nem engedték többször visszacsúszni és Ő is érezte, hogy mindjárt láthatja a picit. A fej megszületett. Nem csusszant rögtön ki, nem is húzták. Csodás volt látni a kibújt fejecskét szinte összenőve az anyai testtel. A következő nyomásnál, kis igazítással, 9.13-kor megérkezett a gyermek. Kisfiú volt, ahogy várták. Formás, egészséges, gyönyörű baba. Odaadták az anyjának, mellei közé fektették. Picit köhécselt, sírt. Nem kellett a légutakat csővel tisztítani - leszívni - s ez jó volt. Hamar - 5 percen belül - elvágásra került a köldökzsinór. Rita vághatta el a lüktető életfonalat, miután a szülésznő kb. 2 cm csonkot hagyva leszorította. Bekapcsoltam a megbeszélt zenét, Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című számát. A lepény természetes megszületését nem várták meg, segítették a leválást.

    A kádból támogató kezek vigyázták a kilépést és az ágyhoz kísérték Csillát, majd következett az "utómunka". Eközben én foghattam meg a babát. Bizsergés és ösztönös vágy fogott el a kis test ölelésekor. Fogtam, betakargattam, nem sírt. Az elhelyezkedés után odatettem kisfiát az anya mellé, fogtam, hogy magához tudja húzni. Rita a másik oldalról simogatta és dicsérte.

    Sajnos, repedés és egy kis vérzés is volt. A vérzést számomra elég durván állították meg, ami láthatóan fájdalmas volt, de Ő boldog volt, hogy ott volt már a gyermeke. A méhlepényt megnézték, megmutatták, és fotó is készült róla.

    Injekció és érzéstelenítő következett, megkezdődött a varrás. Fájdalmas, hosszú percek voltak Csilla számára. Az érzéstelenítő biztos, hogy nem hatott még, minden csípésnél és szúrásnál összerándult a teste és az enyém is. Belső és külső varratok is készültek az erős férfikéz alatt. A drága mama fájdalmasan várta, kérdezte a végét. Mi biztattuk, és mondtuk, hogy minden rendben van. Végre vége lett.

    Betakargattuk Csillát. A babát rövid idő alatt felöltöztették az ágyon, és visszakerült a mamához. A kicsi Gáborka egy idő múlva a szemét, majd a száját kezdte nyitogatni. A nyugalomban jobban ment az egymásra hangolódás. Jól megnézték egymást, most volt idő megnézni a lábait, kezeit. Három óra is eltelt, mikor a szülőszobai megfigyelés ideje lejárt, és el kellett indulni az osztályra. A kisfiút a csecsemős vitte az újszülött osztályra, hogy a gyermekorvos elvégezze a vizsgálatokat.

    Lancsin Zsuzsanna

    2007. június 11.

     

     

    Keresés

    Dúlakereső

    Számláló

    mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
    mod_vvisit_counterMa40
    mod_vvisit_counterTegnap60
    mod_vvisit_counterEzen a héten100
    mod_vvisit_counterMúlt héten530
    mod_vvisit_counterEbben a hónapban1721
    mod_vvisit_counterElőző hónapban2291
    mod_vvisit_counter2011.03.22. óta:533756
    Visitors Counter



  • стена плача молитва
  • стена плача передать записку