• кухни Днепропетровск
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • спальни Днепропетровск
  • детская мебель Днепропетровск

  • Marsden Wagner gondolatai
    2016. november 21. hétfő, 10:06

     

    Marsden Wagner (San Francisco, 1930. február 23. – 2014. április 27.) kaliforniai perinatológus és perinatális epidemiológus. Dolgozott a Kaliforniai Állami Egészségügyi Főosztály anyai és gyermekegészségügyi igazgatójaként, a Koppenhágai Egyetem és a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (UCLA) Egészségügyi Kutatóközpontja igazgatójaként, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Női és Gyermekegészségügyi Programjának programvezetőjeként. A bábaság intézményének támogatója.

     

     

     

     

    Marsden Wagner: Tudományos tényeken alapulnak-e a szülészeti beavatkozások Magyarországon?

    Marsden Wagner: Szülés és szabadság - Mikor lépünk be Európába?

    Marsden Wagner: A halak nem látják a vizet

    Benda Judit: A szülés nem betegség

    In memory of Marsden Wagner

     
    Dr. Buda Béla: A SZÜLÉS JANUS-ARCAI
    2013. július 10. szerda, 13:33

     

    LELKI ÉS CSALÁDI ÉLMÉNY. VERSUS HIGH-TECH ORVOSLÁS


    A szülés gyakran súlyos lelki traumákkal jár a szülő nő számára, és ez kihat a későbbi anya-gyermek kapcsolatra, amely a lelki fejlődés szempontjából igen nagy jelentőségű. Ezt igen nagy mértékben ki tudja védeni a háborítatlan szülés, amely a szülő nőnek sokkal nagyobb autonómiát, biztonságot és társas támogatást ad. Ezt a lelki egészség szempontjából is érdemes lenne támogatni és szakszerű háttérrel ellátni, de ennek a későbbi gyermekvállalás, és így a demográfiai helyzet szempontjából is jelentősége van.

    Bővebben...
     
    Ina May Gaskin beszéde
    2011. december 20. kedd, 12:31

     

    Elhangzott Stockholmban 2011. december  5-én, az Alternatív Nobel díj, azaz a Right Livelihood Award díjának átvételén

    „Hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehetek az első bába, aki megkapta a Right Livelihood Award díjat. A díj elfogadásával egyetemben nagy felelősséget érzek a világ minden pontján élő bába társam irányába. Mindannyian szükségszerűen érezzük és tudatában vagyunk azoknak a hatalmas erőknek, amelyek a bába szakma fennállását veszélyeztetik a világon. A császármetszések száma gyorsan nő, rég átlépve a WHO által ajánlott felső határértéket. Ahogy a császármetszések aránya nő, úgy emelkedik a súlyos sérülések és halálok száma, ami a nők szüléstől való félelmét fokozza. Ezzel egy időben a hagyományos szaktudás és szakértelem kezd eltűnni. Jártam olyan magánklinikákon Brazíliában, ahol a császármetszési arány 95 % azért, mert a nők (és orvosaik) annyira tartanak a normális szülési folyamattól, hogy a császármetszés lett az alapértelmezett eljárás.

    Amikor a sebészi és technikai beavatkozások a kivételesből a normális kategóriába sorolódtak, a bábaság hivatása elvesztette létezésének alapját, és a szülészet önmagában nem demonstrálja azt a szakértelmet, szakmai tudást, amelyet korábban a szakma alapvető követelményeiként tartottak számon. Arról a szakértelemről beszélek, ami szükséges a hüvelyi szülés kíséréséhez, a második iker megszületéséhez, a magzat súlyának manuális megbecsüléséhez, arról a szakértelemről, ami által felismerhető és elkülöníthető a normális szülési fájdalom és a komplikációkat előre jelző fájdalom. A szakértelem, ami által a magzat méhben való elhelyezkedése meghatározható és megváltoztatható, ha az nem megfelelő, az a szakértelem, amivel maga a terhesség is megállapítható. Hadd magyarázzam el, mire gondolok ebben az utolsó esetben: itt az Egyesült Államokban eljutottunk arra a pontra, ahol csak akkor ismerik fel az álterhességet, amikor a nő hasát felnyitották császármetszéshez. Ez egy olyan hiba, ami elképzelhetetlen volt két-három évtizeddel ezelőtt, amikor az orvosok képzésében még elismert szerepe volt a manuális technikák oktatásának. A hagyományos tudás elvetése az Államokban 1990-re odáig jutott, hogy a két fő szülészeti tankönyv egyáltalán nem említi az álterhesség jelenségét annak ellenére, hogy embereknél is ugyanúgy előfordul, mint más emlősöknél. Azt, hogy a képfeldolgozási technológiák használata teljes mértékben kiválthatja a manuális technikák, és minden olyan eljárás oktatását, ami egy nő reprodukciós folyamatában előfordulhat, csak egy olyan ország tudja elképzelni, amelyik teljes mértékben babonássá, megrögzötté vált a technológiai eszközök használatában.

    Bővebben...
     
    Életünk akkor kezd véget érni
    2011. május 20. péntek, 07:45

     

    Életünk akkor kezd véget érni, amikor szótlanok maradunk azon dolgokról, amik számítanak! /Martin Luther King/

    Talán az életünket még nem fenyegeti veszély, de női méltóságunk és döntési szabadságunk fenntartásának lehetősége erősen sérülni látszik. Mert vannak dolgok, amik számítanak!

    Számít, hogy elhiggyék, hogy mi nők képesek vagyunk tájékozott és felelősségtejes döntést hozni a testünkről, a gyermekünkről és az ő születésének módjáról!

    Számít, hogy csak akkor őrizhetjük meg méltóságunkat, ha érzéseinket, szükségleteinket, az esetleges háborítatlanságra való igényünket bárhol és bármikor nyíltan kimondhatjuk és kérésünk érző és értő fülekre talál!

    Számít, hogy a helyet, ahol gyermekünket világra hozzuk – legyen ez a kórház vagy az otthonunk – és azokat a segítőket és szakembereket, akik végigkísérnek ezen az úton, egyéni biztonságérzetünk alapján, szabadon választhassuk meg, mert így tudunk a legkevesebb komplikációval és legkönnyebben szülni!

    Számít, hogy van egy maroknyi orvos és bábalelkű szülésznő a kórházakban és van egy maroknyi bába a kórházak falain kívül, akik a nők és a családok valós igényeit meghallva képesek segíteni!

    És számít, nagyon is számít, hogy az egyikük most nem segíthet! Az a nő, aki oly sokakért oly sokat tett, akinek – többek között - köszönhetjük, hogy párjaink ott állhatnak a kórházi szülőágyunk mellett, nem teheti azt, amiért két évtizede küzd.

     

    De leginkább az számít, hogy minél több testileg és lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott édesanyával, kisbabával és boldog családdal gazdagodhasson a világ, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a szülés minden mozzanatában maradéktalanul érvényesüljön a Hippokratész-i eskü lényege: NIL NOCERE! – NE ÁRTS!

     



     
    ENCA – European Network of Childbirth Associations - 2009-ben
    2011. április 22. péntek, 07:13

     

    A Szülészeti Egyesületek Európai Hálózata 1993-ban jött létre Frankfurtban, a német partner szervezet, a GFG (Német Szülésfelkészítők Egyesülete) kezdeményezésére. Az Alternatal Alapítvány az alapító tagok között volt. Az ENCA egy olyan hálózat, amely az anyák és a babák szülés körüli ellátásának javításáért kampányol. Az ENCÁ-hoz csatlakozó aktivisták, szülők és szülésfelkészítők szükségesnek tartják olyan stratégiák kidolgozását, amelyek javítják a várandósság, a szülés és a szülést követő időszak alatti ellátás feltételeit egész Európában. Az ENCA minden országban támogatja:

    Bővebben...
     
    « ElsőElőző12KövetkezőUtolsó »

    1. oldal / 2

    Korábbi cikkek

    Keresés

    Dúlakereső

    Számláló

    mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
    mod_vvisit_counterMa31
    mod_vvisit_counterTegnap138
    mod_vvisit_counterEzen a héten305
    mod_vvisit_counterMúlt héten1826
    mod_vvisit_counterEbben a hónapban4170
    mod_vvisit_counterElőző hónapban2624
    mod_vvisit_counter2011.03.22. óta:529092
    Visitors Counter



  • стена плача молитва
  • стена плача передать записку