Gyönyörűen, állva...

Domonkos Mihály születése


Az anyával még várandóssága elején ismerkedtem meg egy anyatejes napon. Beszélgettünk, adtam neki szórólapokat, telefonszámokat.

Várandóssága 31. hetében, 2006. október 23-án találkoztunk újra, és ezután kért fel, hogy kísérjem őt.

 

Elsőként kórházat, majd orvost, végül szülésznőt kerestünk. A karácsonyi (december 27.) terminus miatt fogadott orvosunk végül nem lett, de ez így volt jó.

December 15-én 21.20-kor telefonált, hogy elfolyt a magzatvíz. Megnyugtattam, megbeszéltük a tennivalókat és abban maradtunk, hogy hív, ha szeretné, hogy menjek.


Startra készen vártam a hívást, ami éjfél előtt érkezett. Nagy köd volt. 0.15-re értem hozzájuk. Megnyugtatólag hatott rá érkezésem, és egyre jobban belemerült a hullámokba.
Meglepődve konstatálta, hogy segítségemmel lényegesen csökkent a fájdalom.

Szépen haladtunk, de még csevegős volt, mindenre figyelt. Azután hányt, amitől anyukája megijedt, és a legrosszabbkor, a legrosszabb mondatokat mondta. Néha a férjét is csendre kellett intenem, amikor egy-egy hullám csúcsán akart választ a kérdésére. Anyukája próbálta sürgetni az öltözést, én pedig távol tartani az anyukát. Fél kettő után igen szakaszosan készülődve, öltözve sikerült elindulni a Sztent Imre Kórházba. Az autóban percenként fázott, majd melege volt. Kettő után értünk be, ekkor már háromujjnyi volt a méhszáj.

Molnár Gabi szülésznőnk fogadott minket, és az alternatív szobát is megkaptuk, ahogy szerettük volna. Nagyon ügyes volt Évi, több testhelyzetet kipróbált, az álló volt a nyerő. Hamarosan erős tolófájások érkeztek, és szépen együttműködött velük, követte, amit a teste diktált. István jobbról, én balról tartottam, Gabi elékuporodott, így vártuk a babát.

Valamikor bejött az ügyeletes orvos (dr. Barna Péter) is, és leült az ajtó közelében. Néma jelenlétével biztonságot sugárzott. Beavatkozásra nem volt szükség, nem is történt! Végül 3.53-ra 2650 gramm, 52 centivel megérkezett Domonkos Mihály. Aprón, vékonyan, de egészségesen, azonnal a mamája kezébe, majd mellére került. A köldökzsinórt csak a pulzálás megszűnése után csatolták le. A placenta is kapott időt a megszületésre.

Sajnos Évi repedt, és a gátvarrás sokáig tartott, addigra a kislegény mélyen elaludt apukája karjaiban. Nem tudtuk felébreszteni, így a szopizás elmaradt a szülőszobán.

Gabi partnerként, munkatársként viszonyult hozzám, ez fantasztikusan jó volt. Még a gyermekágyas osztályra is én kísérhettem Évit, aki annyira fel volt dobva, hogy hosszasan pakolászott, rá kellett "szigorítanom", hogy feküdjön már le. Lábai eléggé fel voltak dagadva már a 9. hónapban is, és nagyon rájuk fért már a fekvés.

Szép volt és a lehetőségekhez képest szinte háborítatlan.

Busa Csilla

partnerek