Robika születése

Aki viharos gyorsasággal érkezett

A kismamával várandóssága félidejében találkoztam először. Szilvi első babáját várta 36 évesen, és már túl volt az ilyenkor szokásos terhességi cukorbetegséget szűrő vérvizsgálaton. Sajnos kiderült, hogy terhességi cukorbajban szenved, olyan súlyosban, hogy naponta többször inzulininjekciót kellett adnia magának.

 

Szülése előtt kétszer tudtam vele találkozni. Egyik alkalommal a János Kórházba kísértem el, ahol szülni készült. A diabetológiára kellett bejárnia, hogy vércukorszintjét pontosan beállítsák. Sajnos az orvos, akinél szülni szeretett volna, nem vállalta el, mivel Szilvi - aki egyébként egy Pest környéki anyaotthonból járt be a vizsgálatokra - egyértelműen megmondta, hogy a szokásos kórházi várandósgondozásért nem tud alkalmanként fizetni, és a szülésért is csak egy - az orvos által elvártnál valószínűleg jóval - szerényebb összeget tud majd a végén adni.


Így aztán nem maradt más hátra, mint tervezett szülés a körzeti kórházban, az éppen ügyeletben lévő orvosnál. (Ami egyébként a Rókus Kórház lett volna.)

Másodjára karácsony előtt egy héttel találkoztunk. Bent feküdt pár napig, mert csak így tudták beállítani a pontos inzulinadagját.

Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy karácsonykor szülni fog, hiszen egyébként február elején járt volna le a terminusa. A Karácsonyt Szilvi a párjával töltötte, Pesten. (Utóbb kiderült, hogy bizony szerencsére, mert ünnepnapon mentőt hívni és azzal beérni a körzeti kórházba, lehet hogy túlságosan hosszadalmas lett volna az ő esetében.)

December 25-én napközben már érezte, hogy valami történni fog, egész nap furcsán érezte magát, sétálni sem volt kedve kimenni. Még lepihent ebéd után, majd négy óra tájban arra ébredt, hogy folyik a magzatvize. Ekkor várandóssága 33. hetében járt. Ezen annyira meglepődött, hogy először fel sem fogta, miről is van szó.

Párja gyorsan intézkedett, azonnal mentőt hívott, ami 5 percen belül meg is érkezett. Itt következett egy rövid kitérő a János Kórházba - ahol egyébként Szilvi szülni szeretett volna, csak az általa választott orvos nem fogadta őt el, majd tovább a Schöpf-Mérei Kórházba. Azért ide, mert a baba koraszülöttként érkezett, és itt megvolt a megfelelő technikai háttér az ilyen babák biztonságos fogadására, illetve a lehetőség arra, hogy a babát és a mamát a szülés után ugyanabba az intézménybe tudják majd elhelyezni.

Bár a telefonom egész ünnepek alatt folyamatosan be volt kapcsolva, Szilvi sajnos nem jelentkezett.

Mire a Scöpf-Méreibe értek - kb. este fél hat tájban - már erős fájásai voltak. Párja a szülőszobáig kísérte.

A szülőszobán megvizsgálták, majd a szokásos előkészítés - beöntés, borotválás - után még egy ideig állva vajúdhatott. Ahogy a fájások erősödtek, Szilvi a falnak támaszkodva próbálta átvészelni azokat, a szülőszoba folyosóján. Úgy gondolta, ekkor már nem érdemes szólnia nekem, mert valószínűleg már nem érnék oda, meg ereje sem nagyon volt már hozzá.

Utóbb kiderült, hogy valóban nem sok volt már hátra a baba megszületéséig.

Közben vizsgálatok jöttek - ctg, manuális vizsgálat -, ami után Szilvi fájdalomcsillapítást kért. Epidurális érzéstelenítést szeretett volna kérni, helyette izomlazító injekciót kapott. Mint kiderült a kórházban ünnepnapon nincsen ügyeletben aneszteziológus szakorvos, epidurált ezért nem kaphatott.
Nagyjából este 7 óra tájt lefeküdt a szülőágyra - innentől kezdve már csak a fekvés esett jól -, és a fájások is fokozatosan erősödtek.

Robika este fél 10-kor született meg 1800 grammal és 49 centivel. A köldökzsinórt gyorsan elvágták és rövid ismerkedés után vitték a babát a koraszülött intenzív osztályra. Jó általános állapotban volt, könnyen adaptálódott, nem volt szükség élesztésre. Robikát, születése után nem sokkal már megnézhette a papája.

Szilvi a nagy izgalmak hatására - na meg az intenzív munka eredményeként - igen elfáradt, a gátseb ellátását már nehezen viselte. Utóbb elmondta, hogy ekkor bizony nagy szüksége lett volna rá, hogy ott álljak az ágy mellett, mert minden egyes öltésnél olyan jó lett volna erősen belekapaszkodni a kezembe...

A szoptatás szerencsére jól indult. Szilvinek bőségesen van teje, amit rendszeresen kap is Robika. Bár sajnos a kórházban időpontra rendelik a mamákat a koraszülött osztályra szoptatni, én arra bíztattam, hogy otthon majd térjenek át az igény szerinti szoptatásra.

Robika szépen gyarapodik. Két héttel születése után elérte a 2300 grammot. Így már haza is engedték őket a kórházból.

Szilvit és babáját még a kórházban meglátogattam. Nagyon szép, erős kicsi fiú. Szilvi már megnyugodott, örült hogy kibeszélhette a benne lévő sok aggodalmat és szorongást, amit koraszülése keltett. Most már jó úton vannak. Öröm volt látni őket és azt, hogy a nem mindennapi szülés után, végre békés mederbe terelődött az életük.

Szilvi cukorbetegsége is elmúlt, ami szintén nagy öröm, mert az inzulinadagolás gyötrelmeinek is vége.

Gyermeke apjával most azt tervezik, hogy - rokoni segítséggel - még idén valamilyen közös lakhatási lehetőséget keresnek, ahol végre ők hárman egy családként élhetnek.

Geigerné Sipos Tímea dúla

partnerek

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak.