Abiola születése

Az első, dúlaként kísért szülésem története

Gitta nagyon jól viselte a fájásokat, ösztönösen jól átlélegezte magát rajtuk, végig jól együttműködött. Az EDA-hoz viszont ragaszkodott. Később kiderült, hogy feleslegesen, mert mire a gyógyszer kifejthette volna a hatását, kislánya már meg is született.

A kismamát várandóssága 37. hetében ismertem meg.

 

Miután tudta hogy egyedül fog szülni - a papa először akarta a babát, majd később ezt letagadta - dúlát keresett. Az egyesület munkájáról a leányanya otthon vezetőjétől hallott.
Nagyon későn kapcsolódtam be várandósságába, mégis sikerült a szülés előtt kétszer találkoznunk. Az idő rövidsége ellenére kialakult közöttünk bizonyos szintű bizalom, ami elegendő volt ahhoz, hogy hatékonyan tudjam őt segíteni vajúdása és szülése során.

Egy keddi napra - október 17-ére volt kiírva szülni, ekkor kellett volna kórházba vonulnia, ha a megadott időpontig nem indul meg a szülése. Két nappal a kiírt időpont előtt hajnalban vérzést észlelt. Ekkor a mentő kórházba szállította. A vizsgálatok egyujjnyi tág méhszájat, és gyenge 10-15 perces rendszertelen és gyengülő erejű fájásokat mutattak. Mire a kórházba értem már múlóban volt a fájástevékenység, de a tágulásos vérzés miatt, valamint a kiírt időpont közelségére tekintettel már nem engedték haza.

A szülészeti osztályon került elhelyezésre. Megbizonyosodtam róla, hogy jól van és mivel társaságomat nem igényelte elbúcsúztunk azzal, hogy telefonon tartjuk a kapcsolatot. Este hatkor felhívtam, közvetlenül az előírt CTG vizsgálata után. Ekkor még egyáltalán nem voltak fájásai. Aznap éjfélkor hívott. Ekkor már a szülőszobán volt, beöntésre várt és 5 perces fájásai voltak. Kiderült, hogy kb. este 8 óra óta rendszeresen 5 percenként jöttek az összehúzódások, de a szülésznő azt javasolta neki, hogy csak a beöntés előtt hívjon, addig nem érdemes!

Hajnali fél 1 után érkeztem a szülőszobára. Gitta ekkor még tudott sétálni, és a fájások szünetében jól lehetett vele kommunikálni. A szülőszobán ki tudtuk próbálni a medicinlabdát - az alternatív vajúdás egyetlen kellékét, mely ebben a kórházban fellelhető volt - és kb. öt fájást ezen vészelt át. Utána pozíciót váltottunk. Megpróbált guggolva illetve szemből, az ágy szélének támaszkodva vajúdni.
Ezután már sehogy nem volt jó, ágyba kívánkozott. El volt keseredve, pedig gyorsan és könnyen tágult, ekkor már bő 2 ujjnyi méhszájtágulatnál tartott.

A kismama kérésére a szülésznőtől érdeklődtem a fájdalomcsillapítási lehetőségekről. Azt mondta, csak az EDA-t tudja felajánlani, és azt kifejezetten javasolta is. Én úgy láttam, hogy nagyon gyorsan halad a vajúdás, ami először szülő nőnél különösen meglepő, és próbáltam elmagyarázni a mamának, hogy meg kellene fontolni az EDA nélküli szülést, mert amúgy sincs már sok hátra valószínűleg és képes lesz megszülni természetes módon is ezt a babát.

Gitta egyébként nagyon jól viselte a fájásokat, ösztönösen jól átlélegezte magát rajtuk, végig jól együttműködött. Az EDA-hoz viszont ragaszkodott. Később kiderült, hogy feleslegesen, mert mire a gyógyszer kifejthette volna a hatását, kislánya már meg is született.

Az EDA bekötése idején már bő 3 ujjnyi méhszájnál tartottunk - vagyis egy óra alatt tágult 2 cm-t! - és ezek után még jobban felgyorsultak az események.

Hajnali 4 előtt pár perccel tűnt el a méhszáj. Gitta 5 nyomásra megszülte a babát. Rásegítés nélkül kinyomta. Az utolsó nyomásnál gátmetszést alkalmazott az orvos, ami ebben a kórházban - a szülésznő elmondása szerint - első szülő nőknél mindig "kötelező rutin".

A méhlepény születésére pár percet adtak, aztán a szülésznő elkezdte kihúzni azt az anyából. Miután a magzatvíz erősen mekoniumos volt, a babát rögtön elvitték, de ott a szülőszobán látták el. Az anya ezután kb. két percre megkaphatta a teljesen bebugyolált babát. Szoptatásra, bőrkontaktusra nem volt lehetőség. Sajnos Gitta számára a megpróbáltatások sora nem ért véget. A gátseb ellátása vetekedett a szülési fájdalmakkal, amit ekkor már joggal türelmetlenül viselt.

Kiemelném pozitív tapasztalatként az ügyeletes szülésznő rendkívüli figyelmes, kedves, emberséges viselkedését, a kellő tájékoztatást is mindig megadta. Csak azt hiányoltam hogy egy-egy beavatkozás melletti érveken kívül az ellenérveket, hátrányokat már nem sorolta el ilyen lelkesen.

Mindent összevetve kellemes légkör alakult ki a szülőszobán, és jól együtt lehetett a kórházi személyzettel működni, akik elfogadták az én segítő szerepemet, jelenlétemet.

Dr. Geigerné dr. Sipos Tímea

partnerek

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak.