Folyik. Az élet vize.

Na de kezdjük előrébb...

Vártunk, vártunk Rád, kislányom. Még meg sem fogantál, már kinéztük a segítőinket.
2007. augusztus, Hévíz. Csodálatos nyaralás, esős idő, szerelem. Majd két csíkos teszt, bejelentkeztél. Számomra csak TE létezel, MI vagyunk. Minden mindegy, csak Neked legyen jó. Gyönyörű várandóság. Sosem voltam ilyen boldog, mint Veled. Sosem voltam ilyen szép, mint pocakkal. Kicseréltél.

Második gyermekem születése sok szempontból is csodálatos dolog.
Kicsit mesélnék az előzményekről. 
Szóval első kisfiam 2006-ban született. Számomra az a szülés a kiszolgáltatottság érzését jelentette. Sajnos nem teljesen simán ment a dolog. Érzéstelenítést kértem és végül a tolófájásokat nem éreztem. Így a dokim szó szerint kinyomta belőlem a kis Mátét, aki nem volt magánál. 
Percekig tartott, mire felsírt és magához tért.

Amikor ennek megírására „felkérést” kaptam, úgy gondoltam, könnyű lesz. Most itt ülök, és nem tudom, honnan kezdjem. A szüléstörténetem az én születésemmel indult, hisz az alapvetően befolyásolta az életem, s hatott a szüléshez-születéshez való viszonyomra… mint oly sok más életeseményem. A történetek, amiket hallottam és részemmé váltak – legyenek bár igazak vagy csak vélt valósak. A „sérüléseim”, melyek hol a lelkem, hol a testem érték. A családi terhek, melyeket „hozok”, s az én életem erre rárakodott történései.

Ezekre egy regény is kevés lenne, röviden csak annyit ezekről, hogy évekkel a szülésem előtt rájöttem, ha nem oldom fel ezeket a terheket, akkor vagy nem érek el ebbe az életszakaszba, vagy nem olyan lesz, amilyennek szeretném. Több évi munkával azt hiszem számos feldolgozást végeztem, és ennek hála megtaláltam életem párját, és megfogant első közös gyermekünk.

Akkor már tudtam, hogy a szülés mennyire nagy jelentőségű lesz a gyermekem életében, de az enyémben is, így lélekben alaposan felkészültem rá. Ennek volt része, hogy eldöntöttem, kit, kiket szeretnék magam mellett kísérőnek.

Első gyerekemet császárral szültem, annak története  más témába való... Elhatároztam, hogy a másodikat (Eszter) dúlával szülöm, hogy ha császárral szülök, majd segítsen a szoptatásban, uis az első 3 hónapig nem szopizott, fejtem. Aztán a kapott könyvek alapján annyira vágytam a spirituális természetes szülés élményére... Nagyon-nagyon készültem rá: kismama jóga, könyvek, filmek, olyan orvost választottam, szülő pozíciós órák dúlával, apával... Mindenkinek volt valamilyen kívánsága...

Nem győztem hálát adni, hogy mennyi ajándékot kaptunk ezzel a szüléssel akár családilag, akár házaspárként, akár csak én magam!

Hosszú, de tanúságos történet...

Itt olvashatod tovább.

Szépen, természetesen! Fantasztikus volt!




A képen alig fél órásan egyszerre szopiznak.

Itt olvashatod születésük történetét.